Ünnepi pillanat, meghatottság, torokszorító érzés, könnyek lenyelve... Na jó, nem olyan tragikus a helyzet. Csak felszállt egy repülőgép. Egy a többezer közül, ami naponta elhagyja Európa repülőtereit. 2009-ben ez megszokott esemény. Vagy mégsem? Ez a repülő különleges, mert rajta ül Ő. Elment. Reggel még láttam, agogy bejelentkezett a GodMAIL csevegőfiókjába, aztán kiment Ferihegyre, beült egy vaskacsába, becsatolta  a biztonsági övet és utoljára még kinézett az ablakon, az egyre törpülő városra, középen a Duna vékony szalagjával. Nagyon hiányzozni fog nekünk vidámsága, kézműves remekei, merész ötletei, vagány hozzászólásai és kedves nevetése. 

De azért van jó oldala is a dolognak. Mire ez a bejegyzés megjelenik, ő már valószínűleg földet ért, reméljük épségben. Finnországban landol a gépe, ahol nagy kalandok, sok új ember és gyönyörű tájak várnak rája. Mi meg számoljuk vissza a napokat, míg ismét szemtől szemben találkozunk vele, míg újra megölelhetjük. Addig pedig - újabb pozitívum - a repülőgépével együtt elindult ez a blog is. :) Kedves Tesóka! Isten áldjon téged a rokonoknál is, vigyázzon rád és adjon neked internetkapcsolatot, hogy olvashasd ezt a blogot. Azért csináljuk, hogy értesülj mindennapjainkról, örömeinkről, bánatunkról, minden pletykáról. Egyelőre hárman írjuk majd a híreket magyarhonból: Irunien, a bogaras srác és egy gyogyós. Igyekszünk minden fontosról és apróságról beszámolni, de ígérd meg, hogy te is írsz nekünk, megosztod velünk, milyen az élet a rénszarvasok között. 

Még SzóSz-vacsin mondtad Áronnál, hogy szereted ezt az Igét, így fogad szeretettel Pál apostol szavait szuomi eredetiben:

"Kestän kaiken hänen avullaan, joka antaa minulle voimaa." Fil. 4,13

Szóval, áldás minden hajszáladra! Indul a mandula...