Őrültek vagyunk. De legalábbis nem teljesen százasok. Mindenesetre fanatikusok. Már az egyetem nulladik estéjén sok SzóSzos jött a Balázs atya féle misére, utána csináltunk szendvicseket. Hétfőn a Veni sancte-n újra hallhattuk atyi szavait.
Botos Máté, karunk dékánja átadta a köztársasági ösztöndíjakat.
Egy tűt is nehéz volt leejteni, nemhogy ülőhelyet találni az Auditorium Maximumban szeptember hetedikén reggel kilenckor. A 426 ülőhelyes nagyterem teljesen megtelt, kezdés előtt pár perccel már a lépcsőkön is többen ültek. A későn érkezők a színpad két szélétől figyelték az eseményeket. A Bölcsészettudományi kar dékánja, tanárai, a Hallgatói Önkormányzati Tanács tagjai és többszáz diák kezdte meg a 2009/10-es tanév őszi félévét szentmisével egybekötött tanévnyitó ünnepséggel.
A misét Szűcs Balázs, egyetemi lelkész és két lazarista atya celebrálták, akik a fiúkollégiumok képviseletében voltak jelen. Balázs atya prédikációja humoros, ugyanakkor elgondolkodtató visszatekintés volt a nyárra, számvetésre késztette hallgatóságát. Mint mondta, a szeptember mindig egy választóvonal az emberek, különösen a diákok életében, mely a jövőbe is mutat. Szentbeszédében a tudatosságot emelte ki, arra buzdított mindenkit, hogy találjon célokat és gyarapodjon egyetemi évei alatt. Mindehhez kitartást, erőt és lendületet kívánt.
A szertartás a Himnusz eléneklésével zárult, majd Botos Máté, a bölcsészettudományi kar dékánja köszöntötte a megjelenteket, az előtte szólóhoz hasonló szellemi útravalóval. Azzal a jó hírrel bátorította a diákokat, hogy egyetemistaként meghívást kaptak a szellemi elitbe, hisz értelmiségiként az ő feladatuk lesz terelni a nemzetet. Végül kioszotta a köztársasági ösztöndíjakat. Kata is kapott. :) De én ezt már sajnos nem láttam, szoctámos megbeszélésünk volt. Aztán óra órát követett. Köztük volt idő egy féldeles imára, egy ebédre, majd fél négykor elrohanni a Lujzába a vízforralóért.
Nem mertem Döncit hívni, mert nem tudtam, hogy fogja fogadni a keresztény diákkört és a barátaimat. Végül Ági és Julcsi tanácsára elhívtam. El is jött és nem bánta meg. Hála Istennek. Azt mondta, nem látott még ennyi vidám embert egy helyen. Kezdetnek frizbiztünk körben, majd mikor sokan lettünk, frizbifociztunk, ami azért volt bosszantó, mert Misunak egyre jobban megy és nem fogja vissza magát a szégyentelen. :) De a többiek is ügyesek voltak.Aztán sok névtanulós játékot játszottunk: puffoztunk, Szereted a szomszédod?, stírülős, stb. Akik kiestek, azok párosával beszélgettek. Ja meg fogócskáztunk is. Nem felejtettük el egymás nevét, csak azért volt a névtanulósdi, mert újak jöttek hála Istennek. Legalább hatan. Judit, Eszter, Bözsi, Zsófi, Dönci, s a hét folyamán mások is imára. Játék után Zoli beszélt Máté 6,33-ról, hogy kik vagyunk mi (helyes válasz - a Bölcsészettudományi kar hallgatói), kinek az országát keressük (persze, hogy a Jóistennek) és hogy keressük? Meg mik azok az ezek? :) Aztán Misu mondott egy példát, hogy érezte Isten kegyelmét, szülinapján hogy alakultak a dolgok "véletlenül". Majd szünetet tartottunk,mert már fél hat volt és még nem rágcáltunk semmit. Aztán próbáltam beszélni a többieknek arról, mi a MEKDSz, milyen volt a nyári tábor és mi lesz az a Folytköv. Imáztunk, főleg Misuért, aki új vezető és énekeltünk sokat. Még Zsófi is kért egy dalt, hogy énekeljük el. Igaz, ő másnap már vett szószos pólót. A Bözsi meg frizbizett velünk. Jó kis délután volt, örülök, hogy a Jóistennel kezdhettük el a félévet. Este még kimentünk a Jenőbe, ahol csocsóztunk egy csomót.
Miért mondtam, hogy őrültek vagyunk? Remélem, már kiderült. Mert míg más a piálással kezdte az iskolát, mi már a tanév első napján összegyűltünk SzóSzolni, Isten dicsőségére. Bárcsak mindenki így őrülne meg.
