Gyakran előfordul, hogy nem a jelenből figyelem azokat a dolgokat, amik történnek velem. Megnézem inkább, milyen volt a múltból, vagy megpróbálom elképzelni, milyen lesz a jövőből, milyen emlék lesz belőle. Most az történik velem, hogy próbálok beilleszkedni.

Nézzük a múltból: nyáron úgy képzeltem, nem lesz nehéz keresztényeket találni. Majdcsak rábukkanok valami lelkészségi szoba kinézetű helyre, és már meg is van a diákkör, elleszek, mint nálunk Grosek. Hát ez nem így működik. Diákkör elvileg van, gyakorlatilag se az IFES se az egyetem honlapján nem találok róla semmit, és az orientációs héten sem hirdették magukat a többi diákszövetségféle bemutatkozásakor. De csak vannak hívők Finnországban!

Emlékszem a csodákra, amikről Dénes mesélt. Ő kint volt Németországban dolgozni, és akkor még nem tudott németül szinte semmit. Mégis, egyik este imádkozott, másnap reggel már talált is egy hívő embert, akivel ugyan nem értették egymás nyelvét, de elhívta őt egy gyülekezetbe, ahova Dénes később be tudodott illeszkedni, bár eleinte nem beszélte a nyelvet, de valamilyen módon mégis mindig értette, miről van szó. Ezekről a csodákról mesélt nekem a nyáron, ezzel bíztatott, hogy Isten megsegít, csak tartsam nyitva a szememet.

Hát járok az utcákon nyitott szemmel, és közben egy-egy ismerősöm gondolata jut eszembe. "A finnek nem hívők, hanem alkoholisták. Nagyon kevés a kivétel." mondta Ervin. "A finnek mind tudnak angolul." mondta Ági. Hát ez alól is kevés a kivétel. És a kivételek egybeesnek. Mármint a hívők nem tudnak angolul. Sajnos. Voltam ma egy turkálóban, és egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy csupa dicsőítődal hallatszik a rádióból. Finnül, persze, de a dallamról megismertem, meg egy Jézushoz hasonló hangzású szóról. Próbáltam az eladókat faggatni, hogy miféle közösséghez tartoznak, de nemigen értettünk szót. Aztán valahogy eljutottunk odáig, hogy elmagyarázzák, hol találok baptista imaházat. El is mentem szépen. Felirat, felirat, finnül, svédül. Kösz szépen. Annyit azért sikerült kihámozni, hogy nem is baptista hely, hanem adventista. Mellette meg ott állt a katolikus templom. Lehet, hogy inkább ide jövök el vasárnap Ágiékkal, akik már múlt héten is voltak.

Kissé csüggedten indultam hazafelé. A sétálóutcán egy mappával, papírokkal felszerelkezett emberre lettem figyelmes. Fekete pólója hátulján finn szöveg. A szövegben egy szó: Jeesus. Hejehuja! Tesó! Megyek oda, kérdem tud-e angolul. Magyaráz, de nem értem. Se angol, se német. Nekem meg se finn, se svéd. Valahogy megértette, hogy én is hívő vagyok, kezet fogtunk, és csak néztünk egymás szemébe. A szívem szakadt meg, hogy nem érthetjük egymást, nem kérdezgethetem ki, honnan való, miféle gyülekezetből. Ő is tanácstalannak tűnt. Végül annyit mondott: God bless you! Többet nem tudott angolul. Hasonlóképpen válaszoltam és odébbálltam. Lúzerkedés volt? Lehet. Talán meg is érdemli, hogy ne találjon közösséget, aki ennyit bénázik. A következő sarkon egy hasonló kinézetű hölgyet pillantottam meg, de angolul ő sem tudott. Utólag arra gondoltam, hogy talán hit gyülisek voltak, vagy ilyesmi, és akkor jobb is, hogy így alakult.

Hát ennyi, teljes csőd. Holnap újra próbálkozok, hétfőn megpróbálom megkeresni a diákkört, ha létezik egyáltalán. Vajon milyen emlék lesz ebből? Biztos közösségi háttérből nevetve fogok visszanézni kezdeti kudarcos kerókereséseimre? Nehezebb, mint hittem, de talán nektek nem tűnik annak, és csak a hibáimat veszitek észre. Lehet, hogy visszatekintve már én is így leszek ezzel.