Húúúúúúú Évi! Nagyon nagyon jó lehet neked ott. Köszönjük szépen a beszámolót, besózva várjuk a következőt és a következőt és a következőt és a ... Na, szóval érted.  Ezer év alatt sokminden történik. Még két nap alatt is. 52 órája érkeztem meg Piliscsabára, de olyan fáradt vagyok, mintha két hónapja itt laknék. Szerdán összepakoltam a cuccaimat, amit csak szükségesnek ítéltem a felkötözéshez - így lehetséges, hogy szőnyeg van az ágyam mellett, meg egy láda zöldség az éléskamrában. Persze autóval vittek, így könnyű volt nagyfiúnak lenni. Kézben nem cipeltem volna. Szerdán indultunk nagybátyámmal a nagyiéktól,  hogy megelőzzük a budapesti dugót, még hajnal négykor. Hála Istennek nyolc óra öt perckor már leparkoltunk a Lujza előtt. Épp öt perce kezdődött el a beköltözés. Miki bácsitól megkaptam a szobakulcsot és a kártyát. Nagy öröm volt újra itt lenni. Egész addig nem fogtam fel, hogy felköltözöm, míg fel nem hajtottunk az Árpád-hídra. Megláttam a Duna tükrét és nem az jutott eszembe, hogy jééééé, "a" DUNA, hanem: persze, a Duna, amit már annyiszor láttam, mikor Pesten jártam. Aztán ahogy közeledtünk Csabára, egyre izgatottabb lettem, boldogan léptem be a  szobámba. Takács Peti is megjött, de csak beírtakozott, ment is haza. Edvárdot hallottam köhögni a szomszédban, Zoli volt itt pár napja, egyébként üres volt az emelet. 

A déli vonattal mentem Pestre, az Örs vezér terénél találkoztunk Andival, Andrással, Julcsival, Paczyval és a HÉV-et majdnem lekéső Norbival. Ez a csapat indult Gödöllőre, felköszönteni Misut. Leszálltunk a Szabadság-téri megállóban, ott vártunk kicsit, majd megjelent a helyszínen legújabb SzóSz-vezetőnk és kedvese. Elsétáltunk a Szentháromság-templomig, ugyanis ott volt a mise, amivel kezdetét vette a szülinapi ünnepség. Balázs atyi celebrálta, kölcsön öltözetben és nagyon jófej volt, megkérte Misut, hogy ugyan már világítson ott, ahová a Jóisten helyezi. Aztán a felköszöntött jelezte, hogy vagyunk ott több közösségből. Egyrészt a családja és gödöllői barátai, másrészt kerekesszékes barátai, akiket fuvarozni szokott, harmadrészt mi. Az is kiderült, hogy az egyik guruló barátja is aznap ünnepli világra jöttét. Fel is köszöntöttük egy morbid nótával, a Kösd fel magad... kezdetűvel.

A délután további része játékkal telt. Misu azt hitte, Paczyval profik vagyunk zsebszövegben, így mi nyitottuk meg az alkalmat. A többiek meg azt hazudták nekünk, hogy tényleg. Mindenesetre Paczy nem adott nekem repülőjegyet Ferihegyről Gödöllőre. Aztán a többiek is játszottak, volt stop  meg másmilyen játékok, végül felvágták a tortákat. Finomak voltak. Közben/előtte az ajándékokat is odaadtuk, mindenki meghatódott picit, kivéve Misut, aki nagyon, de ez termeténél fogva természetes. A többség elvonult a közösségi házból vesperásozni a templomba, én Misu egy barátjával és két tesójával csocsóztam. Elég sokat és sok emberrel játszottam aznap, mindösszesen egyszer nyertem, mikor velem volt Misu húga, Bea. Ha ellenem volt, mindig csúfos vereséget élveztem. Nem szenvedtem, mert ilyen szép és ügyes lány csak verje meg az embert, megérdemli. Mondtam, hogy mire Misu 40 lesz, megtanulok és visszaadom.

András és Julcsi hazamentek HÉV-vel, később Norbi is, négyen azonban segítettünk takarítani, majd Misuéknál aludtunk. Zsófi és Andi a lányszobában, mi Paczyval a számítógépek mellett. Nem is ébredtünk fel, mikor a tesók suliba mentek, késő éjszakáig beszélgettünk. Így esett meg, hogy első csabai éjszakámat ebben a tanévben Gödöllőn töltötem. :)